Boldogság

- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom, meg az anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.

- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.

- Esküszöm, bármit megteszek.

- Jól van. Hány állatotok van?

- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.

- Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.

A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.

- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!

- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.

Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.

- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

Egyik kedvenc íróm, Anthony de Mello így foglalta össze, mit is jelent a boldogság.
Ennyit.
Egyszerűen elérhető. Nem kell hajszolni, ott van bennünk.
A boldogságot az adja, ha csak arra gondolunk, ami megadatott nekünk. Annak örülünk, ami van.
Nem rágódunk a múlton, nem merengünk a jövőn. A múltat megváltoztatni már úgysem lehet, a jövő pedig ki tudja mit hoz.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne tűzzünk ki célokat, ne tervezzünk. Ez "csak" annyit jelent, hogy a mostban éljünk. Élvezzük a pillanatot, lássuk meg mindenben a jót, a szépet, a szerethetőt, a csodát.
Ez a boldogság. Szerintem. Ha engem kérdeztek.