A Nap és a Szél története

Emberi kapcsolataink egyik legnagyobb kihívása az, hogy hogyan kezeljük a véleménykülönbséget. Hogyan tudunk hatással lenni arra, aki fontos számunkra – akár azért, mert szeretjük őt, akár azért, mert együttműködésre van szükségünk vele.

A leggyakrabban választott út ilyenkor az agresszió. Az emberek többsége megpróbálja ráerőltetni a saját véleményét a másik emberre, és ha ez nem megy, akkor egyre erőszakosabban próbálkozik. Pedig nem feltétlenül hatékony ez a stratégia. Erről szól az a rövid tanmese, amivel nemrég találkoztam.

Történt egyszer, hogy a Nap és a Szél vitába keveredett egymással. A Szél saját erejével büszkélkedett, és azt mondogatta, hogy nincs nála hatalmasabb és hatékonyabb természeti erő a világon. A Nap nem értett egyet vele: szerinte minden természeti jelenség erős tud lenni, és mindenkinek más az útja. A Szél azonban makacs volt.

„Versenyezzünk!” – mondta kihívóan a Napnak, majd azt találta ki, hogy az alattuk bandukoló vándoron mérjék le saját erejüket.

„Az győz, aki el tudja érni, hogy lekerüljön a vándorról a nagy kabátja.” – mondta lelkesen a Napnak a játékszabályokat.

A Nap belement a versenybe, és átadta a kezdés lehetőségét a Szélnek, aki el is kezdett először enyhén, majd egyre erősebben fújni, hogy letépje a vándorról a kabátját. A gyanútlan ember azonban ellenállt: amint megérezte a hideg légáramlatot, összébb húzta a kabátját, és ahogy a Szél egyre erősebben próbálkozott, ő egyre makacsabbul szorította magára a kabátot.

Végül a szél feladta. A Nap ekkor kellemesen, lágyan elkezdett sütni. Nem erőlködött, mint a Szél, hanem csak folyamatosan adta saját melegét, míg a vándor egyszer csak szétnyitotta a kabátját. A Nap tovább melegítette őt, és hamarosan le is került a kabát, a vándor pedig a ragyogó napsütést élvezve haladt tovább az útján.

Amikor valamit szeretnél egy másik embertől, érdemes emlékeztetned magad erre a történetre. Lehetsz agresszív, megpróbálhatod erőszakkal elérni a célodat, de könnyen lehet, hogy csak még nagyobb ellenállással találod majd szembe magad.

Vagy lehetsz olyan is, mint a Nap: melegséget árasztva, békésen, szeretettel is viszonyulhatsz a másik emberhez. Ahelyett, hogy faltörő kosként rohannál neki, dönthetsz úgy is, hogy megkeresed a hozzá vezető utat.  Hosszútávon mindenki így jár jobban.